Főoldal /  hu >  Levéltárunkról > 

Levéltárunkról

Levéltárunkról

Intézménytörténeti áttekintés

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának törzsanyaga Győr és Moson vármegyék, valamint Magyaróvár kiváltságolt mezőváros levéltárait foglalja magában.

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának rövid históriája

Győr vármegye együttesen kezelt iratairól a nemesi közgyűlés 1622. évi jegyzőkönyvében olvashatunk. A vármegye levéltáráról, az "archivum comitatus"-ról első ízben egy évszázaddal később, az 1721. évi közgyűlési jegyzőkönyvben tettek említést. Az iratanyag ekkor már tekintélyes mennyiségű lehetett, hiszen rendbeszedése két hetet vett igénybe, elhelyezésére pedig, külön helyiséget kellett biztosítani. Az archívum önálló intézményként való működése csak jóval később, 1805-ben indult meg, amikor a főispán Schedius Kristófot nevezte ki levéltárnokká. Az ő nevéhez fűződnek az első komoly rendezési munkálatok is. Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a rendszerezett iratokhoz jól használható elenchusokat és mutatókat készítsen.

Jelentős mértékben növekedett a levéltár által őrzött iratanyag mennyisége az 1860-as évek végén, amikor az önkényuralom és a provizórium idején, a vármegye területén működött szervek iratait is archívumi megőrzésre adták át. A Schedius Kristófot követő levéltárnokok sorából kiemelkedik Ráth Károly történettudós, aki rövid munkássága idején (1861, 1867-1868) nagy energiával látott hozzá az értékes iratok feldolgozásához, publikálásához.

Intézményünk történetében mérföldkőként említhető 1924. január elseje, amikortól Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegye levéltáraként funkcionált archívumunk.

A levéltári anyagot a háború folyamán károsodás nem érte. Mai anyagának törzse az 1950 és 1960 között, valamint az 1990-es és 2000-es években lezajlott iratátvételek során alakult ki. Előbbi időszakban a polgári, utóbbiban pedig a szocialista korszak dokumentumai kerültek intézményünk őrizetébe.

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltárának históriája

Moson vármegye levéltárának első említése az 1683. évi közgyűlési jegyzőkönyvben fordul elő, amikor a török háború veszedelmei elől, a rendek a főispán lakására vitetik a legfontosabb iratokat. Az archívumot 1707-ben a Győri Káptalanhoz, majd Pozsonyba szállították. A koronázó városból 1712-ben kerültek vissza az iratok Magyaróvárra, majd a XVIII. század végén a megyeházán külön helyiséget alakítottak ki a gyűjtemény számára. A levéltári anyag kezelésében és rendezésében nagy szerepe volt Schott Józsefnek 1832 és 1840 között, majd Molnár Istvánt választották meg levéltárnoknak 1842-ben. A XIX. század végén már az új megyeháza adott otthont az archívumnak. Moson vármegye 1924-ben elvesztette önállóságát, így Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye részévé vált, és a levéltár illetékességi köre megváltozott. Kikerültek belőle a megyei szintű szervek egyesítés után keletkezett iratai, csupán a járási hatóságokét, illetve a továbbra is Mosonmagyaróváron működő állami hivatalokét gyűjtötte. 1950 után kezdődött meg a volt Moson vármegye területén lévő községek, iskolák, gyárak, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és más szövetkezetek, egészségügyi és kulturális intézmények, társadalmi egyesületek iratainak gyűjtése, illetve továbbra is itt helyezik el a helyben működő államigazgatási és jogszolgáltatási szervektől átvett anyagot.

 

A levéltárunkban őrzött iratokról

 

Intézményünkben jelenleg 7500 iratfolyóméternyi (továbbiakban: ifm) anyagot őrzünk. Ebből 5000 ifm-et a győri központban helyeztünk el, 2500 ifm-et pedig a mosonmagyaróvári fióklevéltárban.

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának gyűjteményéről

Archívumunk legrégibb és egyik legféltettebb kincse Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei és iratai. Az ezen kútfőkben olvasható „történetek”, hűen rekonstruálják a XVI. század végétől, a XIX. század közepéig a megyében zajló eseményeket; illetve segítségükkel betekintést kaphatunk az akkoriban élt hétköznapi emberek mindennapjaiba, továbbá a nemesi származású családok életébe. Intézményünkben összesen 55 darab eredeti armálist őriz, amelyek közül a legrégebbi a II. Miksa által, a Warthussobyjcz Péter és testvérei részére, 1574-ben kibocsátott adományozó levél.

A XVIII. századtól fogva különösen fontos kútfőink az ismétlődően, nemzedékről nemzedékre készülő térképek, amelyek a régmúlt időszak mérnökeinek kezemunkáját dicsérik. A legkülönbözőbb gyakorlati (katonai, igazgatási, birtokrendezési, adózási, gazdaságirányítási) célokból készített mappák minden más forrásnál sokoldalúbb képet rögzítenek a tájról. Különösen értékesek azok a kéziratos községtérképek, és településhatár-térképek, amelyek az egykori jobbágyok birtokait, valamint földhasználatát mérték fel. Ezek gyakran olyan részletességgel ábrázolták az egykori természeti és társadalmi környezetet, hogy azokkal ma is csak a légi fényképek, vagy az űrből készített felvételek veszik fel a versenyt. Az úgynevezett elkülönözési eljárásokban vagy az úrbéri perekben készített felmérések pedig, nemcsak egy-egy település átfogó képét rögzítették, de a jobbágy, zsellér legapróbb földdarabkáit, néha száz négyszögölt el sem érő parcelláit is méretarányosan ábrázolták. A térképeket böngészve nyomon követhetjük a települések határában folytatott gazdálkodást, a művelési ágak változásait, valamint a község dűlőinek elnevezését. Az egyes falvakról készült ábrázolásokat jó szívvel ajánljuk a történelemtudomány iránt érdeklődők mellett a geográfusok, kartográfusok, néprajzosok és nyelvészek részére is.

Olyan iratanyagok is találhatók archívumunkban, amelyek túlmutatnak Győr vármegye határain, és a Dunántúl oktatástörténetét kutatók számára nélkülözhetetlen információkat tartalmaznak. A Győri Tankerületi Főigazgatóság felállítására Mária Terézia rendelkezése nyomán, 1776-ban került sor. Hatásköre kiterjedt Győr, Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Fejér, illetve Komárom vármegyék területére is. Ez a szervezet tulajdonképpen a regionális szervek egyfajta előfutárának tekinthető. Az 1776-ban alapított Győri Királyi Jogakadémia anyakönyveit lapozva pedig tapasztalhatjuk, hogy a diákok az akkori magyar hon minden szegletéből képviseltették magukat. Ebben az intézményben tanult "a haza bölcse", Deák Ferenc is. A középfokú oktatási intézmények közül a Győri Római Katolikus Tanítóképző Intézet, a Győri Állami Tanítóképző Intézet, valamint a Szent Orsolya-rendi Tanítóképző Intézet emelhető ki.

A gyár- és ipartörténettel foglalkozó kutatók számára az 1896-ban alapított Magyar Vagon- és Gépgyár dokumentumai számítanak különleges forrásbázisul. A gyár országos és nemzetközi elismerést vívott ki magának, a II. világháború előtti időszakban, valamint a nagy világégés alatt.

Viszonylag kevésbé kutatottak az egyes családokkal és személyekkel kapcsolatos gyűjteményeink. Ezek közül az utóbbi időszakban érdeklődés figyelhető meg a Mayer család iratanyaga iránt, amelyben Győr vármegye jeles személyeinek gyászjelentései is megtalálhatók. Büszkék vagyunk arra, hogy levéltárunk őrizheti a győri iparművészet egyik legjelesebb képviselőjének, Schima Andrásnak az iratait. Különleges gyűjteményként kezeljük, Horváth Lajos képeslap- és metszetgyűjteményét. A képeslapok Győr Szabad Királyi Város és a környező települések nevezetes épületeit ábrázolják, a metszetek pedig az épületek mellett, egy-egy csatajelenetet is megörökítenek.

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltárának gyűjteményéről

A törzsanyagot az önállóan 1923-ig létezett Moson vármegye, valamint Magyaróvár kiváltságolt mezőváros levéltárai alkotják. Legkorábbi irataik a XVI. század közepén keletkeztek, de tudnunk kell, hogy az ezt követő bő évszázad háborúi – legfőképpen az 1683-ban Bécs ellen vezetett utolsó török hadjárat – közepette az iratok legnagyobb része megsemmisült. Moson vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1668-tól, a városéi a XVII. század közepétől állnak rendelkezésre.

            A vármegye levéltárának fontosabb irat-együttesei segítségével képet kaphatunk egyes szerveinek és tisztviselőinek tevékenységéről, igazgatásának működéséről. A törvényszéki, adóügyi, nemességvizsgálati, árvaügyi és úrbéri iratok révén a lakosság mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Magyaróvár város XVIII-XIX. századi történetét még ennél is részletesebben feltárhatjuk a fennmaradt, tematikusan rendkívül sokszínű – a közigazgatási és törvénykezési iratok mellett például telekkönyveket, házösszeírásokat, piaci árjegyzékeket, sokféle számadást tartalmazó – iratanyag alapján.

            A fióklevéltárban nyernek elhelyezést a községi önkormányzatoktól 1950 óta folyamatosan gyűjtött iratok is: ezek javarészt XX. századiak, leszámítva néhány egykori mezővárost (például Moson, Halászi, Rajka), ahonnan korábbiak is bekerültek. Itt gyűjtjük a különféle államigazgatási szervek, továbbá a járásbíróságok, az iskolák (köztük az 1740 óta működő magyaróvári piarista gimnázium), a helyi kórház, a régi ipartestületek, különböző megszűnt egyesületek, számos gyár (köztük a patinás múltú Kühne) és mezőgazdasági termelőszövetkezet, illetve egyes családok és személyek iratait is. Gazdag térképgyűjteményünk segítségével tanulmányozható az egykori vármegye szinte valamennyi településének XIX. század közepi utcahálózata és telekosztása, a jobbágyi és földesúri területek elkülönítése, a Duna, a Lajta, a Fertő-tó és a Hanság vízrendezése, csatornák és töltések létesítése.