Nyomtat        - http://gyms-gyor.archivportal.hu/
:: hu ::

A hónap dokumentuma
2015-03-20 09:06

MAGYARÓVÁR 95 éve lett rendezett tanácsú város.

2016 Január

Az 1354-től kiváltságos mezővárost Magyaróvárt, 1872-ben az országos községrendezés során, nagyközséggé minősítették. A település várossá alakulásának igénye 1918-ban merült fel, a Hirtenbergi Tölténygyár kezdeményezésére. Magyaróvár község képviselőtestülete július 6-án tárgyalta az ügyet. A kérdés megosztotta a képviselőket: voltak, akik a várossá válást csak a Mosonnal történő egyesülés után tudták elképzelni; mások viszont önállóan. Anda Gyula képviselőtestületi tag például indítványozta: „A képviselőtestület lelkesen kimondja, hogy Magyaróvár nagyközségnek rendezett tanácsú várossá átalakulását szükségesnek és sürgősnek tartja.”  Jóváhagyás céljából folyamodtak Moson vármegye közgyűléséhez is, és elképzelésüket felterjesztették a belügyminisztériumba. Érveik között szerepelt az is, hogy Magyaróváron működött az ország legrégibb gazdasági főiskolája, öt országos kísérleti állomásnak adott otthont a település, valamint kegyesrendi főgimnáziummal, polgári leányiskolával, járásbírósággal, adóhivatallal, takarékpénztárral rendelkezett. Továbbá főhercegi uradalmi központ is működött a településen és itt épült fel az ország legnagyobb lőporgyára, amely 13000 munkást foglalkoztatott.

A proletárdiktatúra idején, 1919 májusában határoztak arról, hogy a megyeszékhelyként funkcionáló Magyaróvár rangját emeljék. Ezen rendelkezést azonban, az 1919 augusztusi eseményeket követően, törvénytelennek nyilvánították.

            Konkrét lépéseket 1920 őszén tettek az ügy érdekében. Többek között a mezőgazdasági kamarák területi szervezése, illetve központjainak kijelölése miatt Moson vármegye és Magyaróvár község küldöttséget indított Dr. Réthey Ferenc főispán vezetésével a belügyminiszterhez. A tárgyalásokon szó esett a nagyközség várossá történő minősítéséről is, amely ötletet támogatásra méltónak találtak a minisztériumban.  A Mosonvármegye karácsonyi száma már örömhírként közölte, hogy a belügyminiszter engedélyezte Magyaróvár rendezett tanácsú várossá való szervezését.

            A nagyközség képviselőtestülete utolsó ülését 1921. január 5-én tartotta meg, értekezlet minőségben. Ezt követően 1921. január 22-én már Magyaróvár rendezett tanácsú város elöljárói gyűltek össze, és ideiglenesen Proszonits Istvánt, korábbi főjegyzőt választották meg polgármesternek. Városvezetői funkciójában 1921 áprilisában erősítették meg, munkáját pedig 43 virilis és 43 választott képviselő segítette.

            Magyaróvár számára számos előnnyel járt a városi rang megszerzése: saját szabályrendeletet alkothatott; a közgyűlés, valamint a városvezetés egyenértékűvé válhatott a járási főszolgabírósággal; gazdasági- és mérnöki hivatalt, illetve helyi közlekedési vállalatot alapíthatott. Az önkéntes és gyári tűzoltóságot hivatásossá szervezhették, a megszűnt állami lőporgyár területén pedig, megindulhatott a magángyárak működése. Ez volt az alapja annak, hogy  Magyaróvár, majd Mosonmagyaróvár iparvárossá válhatott.

Nem szabad elfelejtenünk azon tisztviselők áldozatos tevékenységét sem, akik a várossá válás előkészítő munkájában részt vettek: Hegyi Gyula főispán, Anda Gyula és Ruff Andor képviselők, Götz Ferenc utolsó városbíró és Proszonits István. Az ő érdemük elsősorban az, hogy 95 évvel ezelőtt Magyaróvár elindulhatott egy komoly fejlődési úton.

 Beregszászi Balázs


2015 november

A Pusztai Járás Főszolgabírójának jelentése (1919. november 30.)

November hónap dokumentumával Győr és Győr vármegye nagy részének román megszállásáról emlékezünk meg. Az 1919. augusztus és október közötti megszállás komoly károkat okozott az egész országnak, a román hadsereg módszeresen kifosztotta a megszállt területeket, a terményeket, állatokat, gépeket, berendezéseket, műkincseket vagonok százaival vitték el. A Győrben működő Ágyúgyárat is módszeresen leszerelték, s Romániába szállították. A Tanácsköztársaság bukása és a Nemzeti Hadsereg bevonulása közötti átmeneti hónapok pusztulását lassan heverte ki az ország és megyénk is. A közre adott dokumentum Győr vármegye alispáni iratanyagában található, s a Pusztai járás főszolgabírójának szokásos havi jelentését tartalmazza. A jelentés a járás 1919. novemberi állapotait rögzíti, a közigazgatás minden területét érintve. Megismerhetjük az egészségügyi helyzetet, a mezőgazdaság, közbiztonság, a közállapotok alakulását. A román megszállásra egy rövid fejezetben tér ki a jelentés, amely a Győr közeli Nyúl településen elrejtett fegyverek és ágyúk sorsáról ad tájékoztatást. A dokumentum értékes információkat ad számunkra ennek a szomorú időszaknak a részletes feltárásához, jobb megismeréséhez.

A dokumentum a MNL GYMSM GYL Alispáni iratanyagában, az alispáni jelentések között található meg. Jelzete: (IV. 404. a.) 1919/I.119.

   

2015 október

145 éve született a szegények orvosa, dr. Batthyány-Strattmann László

Jelen dokumentum a Moson megyei, Kiliti település római katolikus születési anyakönyvi bejegyzéseit tartalmazza. Az 1870/31. sorszám alatt olvashatjuk a Batthyány László világra jöttéről szóló beírást. Később hercegi rangot örökölt, illetve felvette a Strattmann vezetéknevet. Személyében tisztelhetjük a szegények orvosát, a kiváló szemsebészt. Az utókor azzal is tisztelgett emléke előtt, hogy létrehozták a Batthyány-Strattmann László-díjat, azok részére, akik szakmai vagy közszolgálati munkájukkal hozzájárultak az egészségügyi, a szociális, valamint a családvédelmi ellátás fejlesztéséhez. Tevékenységének és munkásságának mégis legnagyobb elismerése 2003-ban történt, amikor II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Dr. Batthyány-Strattmann László rövid életrajza

A szegények orvosaként ismert és 2003-ban boldoggá avatott dr. Batthyány-Strattmann László 150 évvel ezelőtt, 1870. október 28-án látta meg a napvilágot Dunakilitin.Egy olyan család sarjaként született, amelyet a magyar történelem egyik meghatározó famíliájaként ismerünk.Szülei, Batthyány József és Batthyány Lujza 1861-ben Mariazellben megkötött házasságuk után kerültek Dunakilitire. Frigyükből egy tucatnál is több gyermek született, amelyből hat meghalt. Batthyány László utolsó előtti utódként jött a világra.

Gyermekkora viszontagságosan alakult, hiszen édesapja elhagyta a családot, pár évvel később áttért az evangélikus hitre és feleségül vette anyja volt társalkodónőjét, Kornis Antóniát. Ezen lépésével kegyvesztett lett az udvarnál, a volt neje iránti rokonszenv viszont megerősödött. Pár évvel később Lujza megbetegedett, kórházba került Bécsben majd otthonában hunyt el 1882-ben.

Batthyány László ekkor 12 éves volt, és gyámnak az anyai nagypapát nevezték ki, akitől apja sikeresen elperelte a gyermekeket. Neveléséről, a Bécshez közeli Kalksburg jezsuita iskolában gondoskodtak. Így emlékezett meg róla az egyik tanára: „Nem volt mintagyerek…Orvosi hajlamai is korán megnyilvánultak…Kiválóan értett különféle italok kotyvasztásához, amelyek következtében a paciensek ugyan nem gyógyultak meg, viszont a betegszobába kerültek valami rettegett dolgozatírás idején.” Csínytevései tovább folytatódtak a kalocsai magyar nyelvű gimnáziumban is 1885-től. Érettségi vizsgát az ungvári katolikus főgimnáziumban tett, érdeklődési köre kiterjedt a kémia, a biológia, a fizika, és a filozófia tudományára. Kevesen tudják róla, hogy zeneszerető ember volt, maga is játszott zongorán, hegedűn, fuvolán.

Orvosi tanulmányait 1896-ban kezdte el Bécsben, egyből a második évfolyamon, tekintettel kémiai és filozófiai előtanulmányaira. Négy évvel később már végzett doktor, ifjú férj, édesapa és a köpcsényi magánkórház megalapítója. A több mint húsz ággyal működő gyógyító ház, korának egyik legjobban felszerelt gyógyintézete volt. A doktor érdeklődése egyre inkább a szemműtétekre orientálódott, de sikeres pályafutását folyamatosan beárnyékolták azok a kritikai megjegyzések, amelyeket a szakmabeliek „féltékenysége” generált. Kitartása, valamint szakmai alázata segítségével sikerült felülkerekednie ezen rosszindulatú megjegyzések felett, és 1912-ben az uralkodói támogatást is megkapta: a közegészségügy és a közjótékonyság terén szerzett érdemeinek elismeréséül a Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki. Három év múlva a MTA igazgató tagjai közé választotta, majd tiszteletbeli tagjukká delegálták.

Nagy fordulatot jelentett életében az 1915-ös esztendő. Ekkor örökölte meg Batthyány-Strattmann Ödön halálát követően a hercegi rangot, a Strattmann nevet és a körmendi várat. Az első világháború után a köpcsényi kórházat átadta az osztrák államnak, és új gyógyintézetét Körmenden rendezte be kimondottan a szembetegek számára. Otthona nemcsak az elesettek előtt állt nyitva, hanem barátait is szívesen látta. Többek között vendégei sorában találhatjuk meg Lónyay Elemért és nejét, Stefániát.

Betegségének előjelei már 1926-ban jelentkeztek, általános gyengeségre, rossz közérzetre panaszkodott. Egy bécsi szanatóriumban töltötte életének utolsó évét, és 1931. január 22-én békében, családja körében örökre megpihent. Földi maradványait Németújváron temették el a Batthyány család kriptájában.

Emléke tovább él a Batthyány-Strattmann László-díjjal, amelyet olyan személyek kaphatnak meg, akik az egészségügy szolgálatában állnak. Boldoggá avatása is megtörtént 2003. március 23-án.

 


2015 szeptember

HirdetményGyőr vármegye alispánjának hirdetménye 1900. szeptember 17.
 
A hónap dokumentuma szeptemberben a szüreti időszakhoz kapcsolódik és több mint száz  évvel repít minket vissza az időben. A 19. század végén Győr vármegye is bekapcsolódott a  borhamisítás elleni küzdelembe, amely az 1893-as európai léptékkel is szigorúnak számító bortörvény helyi foganatosításában öltött testet. 
A hónap dokumentuma, egy 1900. szeptemberében kiadott megyei alispáni hirdetmény, amit a szüretre időzítve minden nagy pincében, kereskedésben, borkimérésben jól látható helyen kellett kifüggeszteni.
A 19. század utolsó évtizedeiben az európai és a magyar borászatnak két óriási problémával kellett megküzdenie. Az egyik az Amerikából behurcolt, s járványként emlegetett filoxéra vész, majd rögtön a nyomában érkező ismert szőlőbetegségek elterjedése, a másik pedig, részben a fellépő borhiány következtében elterjedtté váló borhamisítás, a mesterséges anyagokkal, szerekkel készített borok megjelenése volt. 
A világ szőlőállományát megtizedelő filoxérát szívós munkával és komoly összefogással a 20. század fordulójára sikerült megfékezni. A hamisítást, „borcsinálást” csupán a szigorú törvények és szankciók bevezetésével lehetett ideig óráig visszavetni, s a közelmúltig élő problémaként jelent meg a borászat, borkereskedelem mindennapjaiban. 
Az európai bortörvények szigorítása, a már tarthatatlan hamisítási botrányok miatt, 1893-ban Magyarországon is ellentmondást nem tűrő bortörvény lépett életbe, amely minden eddiginél részletesebb, szigorúbb és mérvadó szakmai szabályozást adott a tisztességes borászok kezébe. Ennek a törvénynek a változásait, végrehajtását, végigkövetve tárul szemünk elé az a küzdelem, amelyet a hatóságok, a közigazgatás, a borász és szőlész szakma vívott a tisztességtelen szereplőkkel szemben. A rendelkezés megyei szintű végrehajtása, a törvény által létrehozott borvizsgáló bizottságok megalakulása, a borellenőrzések szakszerű véghezvitele, a büntetések és a szankciók rendszere biztosította, hogy bár megszüntetni nem volt képes, de jelentősen visszaszorította a mesterséges borok előállítását, így Győr vármegyében is komoly erőket mozgatott meg a szakszerű és törvényes borkészítés, borkereskedelem fejlődése érdekében.
 
A dokumentum jelzete: MNL GYMSM Győri Levéltára Alispáni Iratok  XIII/903 6481
 
 

2015 augusztus

A Mosonvármegyei Gazdasági Egyesület 1947-ben kiállított aranyoklevele

aranyoklevél

Jelen dokumentum a gyűjteményünkben őrzött „Németh Viktor dunakiliti malomtulajdonos gazdasági iratai”-ból származik. Levéltárunkba 1953-ban szállították be, a főleg gazdasági jellegű iratanyagokat, amelyek között található ezen dokumentum. A Mosonvármegyei Gazdasági Egyesület 1947. szeptember 8-án, aranyoklevél adományozásával ismerte el Németh Viktor, Dunakilitin élő gazda és birtokos munkásságát. Németh Viktor köztiszteletben álló személy volt településén és többek között, a helyi tejszövetkezet, valamint a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet alapító tagjainak sorában is megtaláljuk.

Munkásságát Dunakiliti községben ma is megbecsülik. 

 


2015 július

  A TSZCS Járás főszolgabírójának jelentése 1915

 A Tó-Sziget-és Csilizközi Járás főszolgabírójának 1915. júliusi jelentése

Jelen dokumentum hű képet vázol fel arról, hogy 100 évvel ezelőtt, 1915 július havában milyen problémák foglalkoztatták a Győr vármegyéhez tartozó, Tó- Sziget és Csilizközi járás főszolgabíráját. Ekkoriban a gönyűi, az abdai, a kónyi és rábcakapi tűzeset borzolta a kedélyeket. Fertőző betegségek sem kímélték a járás területét 1915 júliusában, és az ázsiai kolera ütötte fel a fejét, a katonák között. Öt boncolást is végeztek az orvosok, amelyek közül hármat kiskorú gyermeken hajtottak végre. Új körorvost nevezetek ki Balonyba, Dr. Csáky József személyében, valamint a mezőgazdasági munkálatok helyzetéről is képet kaphatunk. Az aratást befejezték, a csépléssel kapcsolatos teendők viszont lassan haladtak az esős időjárás, valamint a benzin és szén késői szállítása következtében. A civil élet mindennapi problémái mellett, arról is beszámolt a főszolgabíró, hogy az 1896-ban született, alkalmasnak vélt népfelkelőket július 15-én szolgálatra behívták. Ekkor már egy éve dúlt a Nagy Háború!

 


2015 június

 

címerLevéltárunk Acta nobilitaria című anyagából e hónapban a Rostaházy család címerét mutatjuk be.

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának Acta nobilitaria című anyaga, a Győr vármegyei nemességre vonatkozó forrásokat, az eredeti és másolt armalisokat, valamint a többségében, a nemesi közgyűlésből kiemelt iratokat tartalmazza. E gyűjteménynek egyik becses darabja a gönyűi származású Reittermayer József és fiai, valamint unokái részére I. Ferenctől nyert 1795. augusztus 6-án kiállított nemesi levele. A család az uralkodó engedélyével 1796-ban Rostaházyra változtatta a nevét.

A 1795-ös armalisból közöljük a család megfestett címerét. A kékkel és ezüsttel negyedelt pajzs első és negyedik mezejének zöld hármashalmán kinyújtott nyelvű ágaskodó oroszlán mellső mancsában virágokkal, 

búzakalásszal telt bőségszarut tart. A második és harmadik ezüst negyedében fekete arany sakkozott mezőből kinövő fekete ló látható.

A sisakdísz jobbról ezüsttel és kékkel, balról feketével és arannyal vágott sasszárny. A sisaktakaró jobbról arany kék, balról ezüst fekete. A két sasszárny között a páncélsisakon lévő aranykoronából kinövő jobbra néző mancsában bőségszarut tartó kinyújtott nyelvű arany oroszlán.

A címert címersátor fedi, ennek középső részén a magyar címer, két oldalán a tagországok címerei láthatóak.

 


2015 május

Dr. Jerfy Géza (1879-1934) gyászjelentése

Május hónapban levéltárunk különleges családi iratanyagából választottunk egy korabeli gyászjelentést. Nagy segítséget nyújt mind intézményünk, mind a családtörténeti kutatók számára, a levéltárunk őrizetében lévő, Mayer család iratanyaga között található gyászjelentésekről készült segédlet. A famíliához az 1800-as évek elejétől 572 gyászjelentés érkezett. Az értesítések egy része, a család közvetlen hozzátartozóinak haláláról nyújt információt (Mayer Nándor, Károly, Mihály és családtagjaik, valamint a Jerfy, a Beliczay, a Fischer, a Lehner és a Sipos család tagjainak elhunytáról szóló tájékoztatások). A többiek főként Győrből és környékéről, Bőnyről, valamint Budapestről származnak, de találunk pozsonyi, veszprémi és az ország más vidékéről érkező értesítést is. Az elhunytak között, az országgyűlési képviselőtől az egyházi őrkanonokig, az ügyvédtől az árvaszéki elnökig, több száz ismerős, rokon, barát szerepel.

 A dokumentum a Családi iratanyagban lelhető fel (Mayer család /Bőny/iratai), jelzete: MNL GYMSMGYL. XIII. 9.

Dr. Jerfy Géza (1879-1934) a győri bencés főgimnáziumban 1897-ben érettségizett, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1902-ben jogtudományi doktorátust, 1905-ben pedig ügyvédi oklevelet szerzett. Tanulmányai befejeztével, Győrött ügyvédi irodát nyitott, majd közel tíz éven át, az egyik legkeresettebb, és legtekintélyesebb tagja volt a győri jogásztársadalomnak. Gyakorlati ideje alatt, tíz évig titkárként tevékenykedett az ügyvédi kamaránál, majd két éven keresztül a hivatal ügyésze. A Győri Első Takarékpénztár igazgatósági tagjává választották 1909-ben, 1914-től pedig, Győr város tiszti főügyésze lett. A Magyar Királyi Kúria ügyvédi tanácsába, 1929 januárjában került. Hivatali tisztségén kívül, választmányi tagja volt a Győri Olvasóegyletnek.

 


2015 április

 Főszolgabírói jelentés 1944

Ebben a hónapban, emlékezve a megyénk településeit 1944-ben ért súlyos amerikai és angol bombázásokra, egy 1944. áprilisi légitámadásokkal kapcsolatos főszolgabírói jelentést választottunk ki, amely a Sokoróaljai járás területén bekövetkező légieseményeket foglalja össze.

 

A dokumentum az Alispáni iratanyagban lelhető fel, jelzete: X.788 (388. doboz)

Magyarország bár 1941 áprilisa óta hadban állt, 1944-ig szerencsésen „megúszta” a légitámadások borzalmait, csupán kisebb bombázások, légi harcok történtek az ország területén

A történelemkönyvekben oly gyakran emlegetett és tényként kezelt információ, miszerint a légitámadások Magyarország német megszállása, te

hát 1944. március 19. után kezdődtek meg nem teljesen állja meg a helyét, mivel az első légitámadás 1944 március 17-én történt. Magyaróvár, Dunakiliti mellett kisebb károkat szenvedett Bőnyrétalap, Máriakálnok, Mosonszentjános is. A következő hónapok számtalan támadást eredményeztek, a legtöbb, mintegy 21 légitámadás Győrt érte, itt összesen 718 személy veszítette az életét, -a legsúlyosabb a mindenki által ismert április 13-án lezajott bombázás volt, ahol 564-en estek áldozatul.

Győrre összesen 1400 tonna bombát dobtak a háború során, relatíve a legtöbb bomba Hegyeshalomra esett, mint fő vasúti csomópont, itt 900 tonna, míg Magyaróvárra mintegy 50 tonna bomba hullott.

Az amerikai 15. légi hadsereg Dél-Olaszországi repülőterekről operálva, (Foggia, Brindisi…stb) nagyjából 1500 négymotoros bombázót, (B-24 Liberátor, B-17 Flying Fortress) és mintegy 600 élvonalbeli vadászgépet tudott harcba küldeni, ezt kiegészítve kapcsolódott az eseményekbe a brit 205. Bombázó Csoport 300-400 éjszakai bombázója, aknarakó repülőgépe (Wellington, Halifax, Bristol, Mosquito) és több mint 200 vadászgépe.

Velük szemben a térségünkben német, magyar és kisebb részben az akkor még német oldalon harcoló szlovák és horvát légierő mindösszesen kb. 280! vadászrepülőgépet  tudott szembeállítani, melyek közül a magyar 101. Honi vadászezred, a legendás „Pumák” csak 50-60 bevethető géppel rendelkeztek.

A hiányos alispáni iratokból, kárjelentésekből kitűnik, hogy a három fő célponton kívül bombáztak, Győrszentivánon, Ménfőcsanakon, Ásványrárón, Héderváron, Abdán, Töltéstaván, Gyömörén, Bácsán, Kónyban, Hecsepusztán, Bőnyrétalapon, Máriakálnokon, Mosonszentjánoson, Dunakilitin, Csikvándon, Gyarmaton, Lébényben, Barátföldön, Koroncón, Likócson, Győrsövényházán, Vámosszabadin…stb. A célpontok vasutak, hidak, vasútállomások, katonai objektumok, repülőterek voltak.

 

 





Kapcsolat: Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára
Telefon: +36 (96) 312-424
E-mail: info@gyormegy-arch.hu

copyright© 2009. http://gyms-gyor.archivportal.hu/                    Powered by SiteEngine Wombat